Emlékek az évzáró kirándulásokról

Június 1. hétfő, Csillebérc

Kíra fogalmazása az első napról:

Ma elmentünk az 5. c-vel Csillebércre. Egy kicsit buszoztunk, aztán megérkeztünk. Először két kör számháborút játszottunk. Legelsőnek az c-sek voltak a támadók, aztán az b-sek. A végeredmény döntetlen lett.

Miután tartottunk egy 10 perces szünetet, jöhettek a pályák. Elmondták nekünk, hogy a karabinert mindig rögzíteni kell valahová, és a csiga csak csúszásra használható. Mindenki nagyon élvezte. A legmagasabb az óriás pálya volt, ami 12 méter magas. Voltak olyanok is, akik nem mertek ennyire magasra felmenni. Pár akadály kicsit nehéz és félelmetes, de attól még mi nagyon jól éreztünk magunkat.

A legvégén 15 percet kaptunk pihenésre, enni és inni, utána pedig kisvasúttal mentünk a villamoshoz. Fantasztikus és fárasztó nap volt ez a mai, de nagyon örülünk, hogy eljöhettünk ide, a Challengeland Kalandpályára. 

Június 2. kedd, A grund!

Június 3., szerda: Budakeszi Vadaspark

János vitéz projektzáró

Elkészült az osztályunk médiásainak első önálló filmje!
A "nagyok" segítsége nélkül kameráztak, vágták a filmet: Bólyi Kíra, MagyarDorina, Gál Tamás, Okos Anita.
Gratulálunk!
https://www.youtube.com/watch?v=jlXcjYqKI7g&feature=youtu.be

Siker!

Gratulálunk Almási Dánielnek, aki a megyei rajzversenyen 4. helyezést ért el csendélet témában!

Technika órán készült!

Almási Dániel: A jubileumi pályázatra készült írások

Ha a táskám beszélni tudna

Ha a táskám beszélni tudna elmondaná mondaná milyen vagyok. Szétszórt, trehány esetleg lusta? Ha a táskám beszélni tudna nem unatkoznék a buszon, lenne egy tolmácsom! Ha a táskám beszélni tudna talán így írná le egy napját:

„Álmosan pislogok. Dani pakol. Belém pakol. Később beülünk egy autóba, ahol néha Dani tornacuccával hosszas beszélgetésbe elegyedek. Dani kiszáll, és megyek én is. És berak az iskolaszekrényébe, mert hogy a táskák arra valók. Kb. 45 percenként kinyitja a szekrényt és kivesz belőlem valamit. Vagy uzsonnát vagy könyveket. Gondolkoztam már rajta , hogy miért, de túl sok volt az ok, és én még csak egyig tudok  számolni! Szégyen! Mikor Dani órái abba maradtak, elindul haza. A metrót utálom, de a buszt még jobban mert itt nem cipel! Ha hazaérünk, Dani ledob magáról . Felháborító! Káromkodni akarok, de nem tehetem, hiszen végre hagy aludni! Tehát alszom, és arra gondolok, hogy holnap kezdődik elölről!”

A világ nagy, és te kicsi vagy!

Nagy a világ, és te csak egy pont vagy benne!

Nagy a kontinens, és te csak egy pötty vagy benne!

Nagy az ország és te csak egy állampolgár vagy benne!  

Nagy a város és te csak egy lakos vagy,

De mégis nagynak érzed magad!

Április 1.

Ma pizsamában jött az osztály...

Felosontuk a harmadik emeletre, a jövendő osztályunkba...

Ezt az utolsó képet elküldtük Viktorbácsinak, ezzel a szöveggel:

Kedves Viktor Bácsi!

Ma reggel az új termében ébredt az 5.b osztály. Nagyon fogjuk szeretni a termünket!

Kép mellékelve.

Üdvözlettel: 5.b

Március 15. ünnepe

Március 15. ünnepére már két héttel korábban készültünk, mert iskolánkban két évente projekttel ünneplünk. Az ötödik és hatodik évfolyamosoknak a Petőfi Irodalmi Múzeumban voltak, majd toborzódal és mondó versenyre készültek.

Egyik napon Éva néni bejelentette, hogy kellene írni toborzót március 15-ére. Több 4 fős csoportot is alakítottunk. Végül rengeteg, nagyon jó verbuválás született. Nem tudtunk dönteni, ezért mindegyikből kiválasztottunk egy kicsit, amit felhasználtunk. Remek lett! Ezzel kész is lettünk.

Pár nappal az ünnepség előtt elmentünk a Petőfi Sándor Irodalmi Múzeumba. Sok érdekes dolgot tudhatunk meg Petőfi Sándorról, és még játszottunk is.

Elsőnek egy régi nyomdát néztünk meg, amit mi is kipróbálhattunk. A Nemzeti dalt nyomtattuk ki. Akik ezzel végeztek, azok egy asztalhoz oda mehettek, és egy puzzle-t rakhattak ki.

Ezután bementünk egy terembe, ahol újabb játék várt ránk. 4 csapat körbeült több darabból álló, mágnes hátoldalú, színes Magyarország térképet. 4 csapatnak 4 szín volt: kék, rózsaszín, zöld és sárga. Feltettek egy kérdést Petőfi Sándorról, és amelyik csapat jól vagy a legközelebbi jót  válaszolta,  azok odaadott egy országrészt, amit egy nagy térképre felraktak. Mindenki nagyon élvezte, de innen is tovább mentünk. Egy kicsit meséltek Petőfi Sándorról, és hogy mi volt március 15-én a Pilvax kávéházba. Most is kicsit játszottunk.

Ismét csapatokat alakítottunk. Kaptunk borítékokat, amelyekben papírok voltak, ezekre jellemzéseket írtak rá, és azokat a tárgyakat nekünk kellett megkeresni. Miután mindegyik megvolt, egy ember valamelyik csapatból elmondta  az egyiknek a leírását, a többieknek ki kellett találni.  Nagyon tetszett mindenkinek ez is. Ezek után felöltöztünk és kimentünk.

Mivel a busz kicsit később jött, ezért még egy osztályképet csináltunk a Petőfi Sándor szobornál. Mindenki remekül érezte magát. Visszamentünk a suliba.

Hamar eltelt az a pár nap az ünnepségig. Nálunk nem olyan volt, mint más iskolákban, hanem két évfolyamonként volt projekt. Most is, mint mindig a médiások kameráztak. Minden osztály elénekelt két dalt és egy fiú előadta az osztály toborzóbeszédét. Nálunk a fiúk az első énekre táncoltak, és Bendegúz mondta a beszédet. Szépen hangsúlyozott, sőt fejből is elmondta, pedig csak előző nap választottuk ki a szerepre.

A verseny után párban meglátogattuk a 7-8.-osok forradalmi helyszíneit, ahol mi is vetélkedhettünk. Voltunk a Pilvax Kávéházban, az Egyetemeken, a Nemzeti Múzeumban, a Nemzeti Színházban és a Budai Várban. Mindegyik helyszínt egy-egy osztály jelenített meg a termében. Két év múlva mi is így fogunk ünnepelni!

 Remek volt minden kár, hogy véget ért! 

Írta: Bólyi Kíra